Fausztina nővér 1905. augusztus 25-én született Głogowiec faluban, szülei Kowalski Stanisław és Marianna voltak, földművelők. Fausztina tíz közül a harmadik gyerekük volt. A későbbi szent megkeresztelése a Świnice Warckie-i parókia templomban történt. A gyermek a keresztségben a Helena nevet kapta. Már gyerekkorától az imádkozás szeretete, szorgalmasság, alázatosság és az emberi szegénység iránti fogékonyság jellemezte. Kilenc éves korában az első Szent Áldozat szentségében vett reszt, ami mélyen megviselte, mivel tisztába volt az Isteni Vendég jelenlétével a saját lelkében. Csak három évig járt iskolába, és már tiz évesen elhagyta a szülői házat azért, hogy szolgálatba lépjen aleksandrówi, łodzi és ostróweki gazdag családoknál, egyrészt hogy eltartsa magát, másrészt hogy a szülein segítsen.

Az elhivatottságot már hét éves korától megérezte a lelkében, de mivel a szülei ellenezték, hogy zárdába vonuljon, próbált szabadulni a hívó szótól. A szenvedő Krisztus vizíójától hajtva  elutazott Varsóba, ahol 1925. augusztus 1-én belépett az Irgalmas Szűzanya  Apácai Közösségbe. A zárdában tizenhárom évet töltött Mária Fausztina nővér név alatt, szakácsnőként, kertésznőként, valamint portásnővérként, főleg Krakkóban, Vilniuszban és Płockban.

Semmi nem árulta el a rendkívüli gazdag belső misztikus életét. Szorgalmasan minden feladatot teljesített, hűségesen megtartotta a zárdai szabályokat, visszavonult és csendes volt, de amellett természetes, kedves és teli önzetlen szeretettel. Az élete - látszólag nagyon rendes, monotón és szürke, megtestesÍtette magában az Istennel való egyesülés rendkívüli mélységét.
A zárdai évei bőségesek voltak a rendkívüli kegyelmekben: kinyilatkoztatások, vizíók, elfejtett stigmák, az Úr szenvedésében való résztvétel, bilokáció ajándéka, az emberi lelkekben való olvasás, profétikus látomások vagy ritkán található misztikus eljegyzés és házasságkötés ajándéka. Az Istennel, Szentanyával, angyalokkal, szentekkel, purgátóriumban tartózkodó lelkekkel élő kapcsolat - ez az egész természetfölötti világ kevésbé reális és valódi volt az érzelmek segítségével látott világhoz képest. A rendkívüli kegyelmek megajándékozásának ellenére tudta, hogy nem azok a szentség lényegét alkotját.

A Napjójában azt írta: sem a kegyelemk, sem a kinyilatkoztatások, sem az elragadtatások, sem a léleknek adott ajándékok nem teszik lelkem tökéletessé, csak a lelkemnek az Istennel való belső egyesülése. Ezek az ajándékok a lélek díszei, de sem a tartalmat, sem a tökéletességet nem alkotják. A szentségem és a tökéletességem az akaratomnak az Isten akaratával való szoros  egyesülésből áll (Napló, 1107).

Szent Fausztina küldétése a Naplójában lett leírva, amelyet Úr Jézus és lelkiatyák kívánsága szerint vezetett. Hűségesen jegyzetelte benne Úr Jézus minden szavát, valamint leírta a lelkének Ővele való minden érintkezését. A legmélyebb titkaim titkárnője - fordult hozzá az Úr Jézus - a feladatod leírni mindent, amit engedek neked megismerni a lelkek hasznára való Irgalmamról, melyek ezeket az iratokat olvasva vigasztalást tapasztalnak és bátorságot nyernek, hogy közeledjenek Hozzám (Napló, 1693). Ez a mű rendkívüli módon közelíti meg az Isteni Irgalmasség titkát. Elragadtatja nem csak az egyszerű embereket, hanem a kutatókat is, akik felfedezik benne a teológiai kutatások kiegészítő forrását. A Naplóját több nyelvre lefordították, többek között az angol, német, olasz, spanyol, francia portugál, arab, orosz, magyar, cseh és szlovák nyelvre.

Betegségek és különböző szenvedések emésztették, így halt meg Fausztina nővér. A szenvedéseket  önkéntes áldozatként viselte a bűnösökért, teljes mértékben, lelkileg és misztikusan egyesülve az Istennel Krakkóban halt meg 1938. október 5.-én, 33 évesen. A szent életének a híre párhuzamosan az Isteni Irgalmasság tiszteletével, valamint a közbenjárásának köszönhető kegyelmek révén terjedt. 1965-67 között Krakkóban elvégezték az életéről és erényeiről szóló tájékozódó eljárást, 1968-ban Rómában megindult a boldoggá avatási eljárás, amely 1992. decemberéig tartott. 1993 április 18-án a római Szent Péter téren, a Szentatya, II. János Pál boldoggá, majd 2000. április 30-én szentté avatta. Az ereklyéi a Krakkó-Łagiewniki Isteni Irgalmasság kegyhelyen találhatóak.